A legfontosabb csoportok közé tartoznak a jódalapú kontrasztanyagok, a gadolínium-alapú kontrasztanyagok és az ultrahangban használt mikrobuborék-kontrasztanyagok. Jódalapú anyagok elsősorban CT- és érképalkotó vizsgálatokhoz használatosak, gyakran invazív vagy kevésbé invazív eljárásokkal kombinálva. Gadolínium-alapú készítmények MRI-nél biztosítják a különféle szövetek és a véráramlás jobb megjelenítését; a macrocyclic és linear formák különböző kockázatokat hordoznak. Ultrahangos kontrasztanyagok mikrobuborékokat tartalmazó oldatokat vagy injektálható készítményeket jelentenek, amelyek a véráramban visszhangsűrűséget idéznek elő.
Az alkalmazások közé tartozik a CT-angiográfia és egyéb CT-vizsgálatok, ahol a véráramlást és a perfúziót lehet vizualizálni, MRI-vizsgálatok, ahol a különböző szöveti markerek megkülönböztetése fontos, és ultrahangos vizsgálatok, ahol a mikrobuborék-kontraszt növeli a véráram megjelenítését és a tumorok, gyulladások értékelését.
Mint minden gyógyszer vagy diagnosztikus eszköz, a kontrasztanyagok kockázatokat is hordoznak. Jódalapú kontrasztanyagok allergiás reakciót vagy grafizitás jellegű kockázatot okozhatnak; nephrotoxicitás és kontraszt-indukált nefropátia (CIN) lehetőség a vesefunkció gyengülése esetén. Gadolínium-alapú kontraindikált lehet súlyos vesefunkció esetén, bár a modern makrocyklikus szerkezetű anyagok biztonságosabbak; azonban ritkán nefrogénszisztémás fibrozis (NSF) kockázat fennáll. Ultrahangos kontrasztanyagokkal általában kevesebb vesekockázatot jelentenek, de ritkán allergiásreakciók előfordulhatnak.
Az alkalmazás előtt értékelik a vesefunkciót (pl. eGFR) és a korábbi allergiás reakciókat. Hidratáció, megfelelő dózisban történő adás és szükség szerint előzetes tünetek elleni előkészítés segíti a kockázatok minimalizálását. Bizonyos betegcsoportokban alternatív vizsgálatok vagy alacsonyabb dózisok választhatók. A kezelés során monitorozzák a beteget a ritkán előforduló súlyos reakciók felismerése érdekében.