gyulladások

A gyulladások olyan biológiai válaszreakciók, amelyeket a szervezet a károsító hatásokra reagálva indít meg. Célja a kórokozók vagy sérült szövetek eltávolítása, a gyógyulás megkezdése és a további károsodás megelőzése. A kiváltó okok közé tartoznak fertőzések, sérülések, irritáló anyagok és autoimmun folyamatok.

Az akut gyulladás jellegzetes tünetei közé tartozik a pirosság, a melegség, a duzzanat, a fájdalom és a funkciókiesés. Ezt mediátorok, például hisztamin és citokinek okozzák, melyek a vérellátást és az immunsejtek idevonzását fokozzák. Krónikus gyulladás esetén hosszabb ideig fennálló immunválasz alakul ki, amelyben a macrophagok, limfociták és granulomák játszanak fontos szerepet, és szövetkárosodás vagy hegesedés léphet fel.

A gyulladások klasszikusan két fő típusba sorolhatók: akut és krónikus. Az akut gyulladás rövid ideig tart, és általában védekező céllal lezárul. A krónikus gyulladás több hétig vagy hónapig is fennállhat, és vezethet tartós károsodáshoz. Gyakorlatilag kiváltók között szerepelnek fertőzések (bakteriális, vírusos, gombás), sérülések, irritáló anyagok, allergiás reakciók és autoimmun betegségek.

Diagnózisa klinikai vizsgálat, laboratóriumi vizsgálatok (például CRP, ESR, fehérvérsejt-szám) és képalkotó eljárások kombinációja, szükség esetén szöveti vizsgálat is történhet. Kezelése a kiváltó ok megszüntetésére és a gyulladás kontrollálására irányul. Használatban vannak gyulladáscsökkentők, szükség szerint kortikoszteroidok, továbbá fertőzés esetén megfelelő antimikrobiális kezelés. Krónikus gyulladásoknál immunmoduláló terápiák és életmódbeli változtatások is részei lehetnek a kezelésnek. Megelőzésben fontos a megfelelő sebellátás, higiénia, oltások, valamint a krónikus betegségek kezelése. Prognózisa függ a gyulladás típusától és okától; akut formák általában gyógyulnak, krónikus esetek hosszabb távú kezelést igényelhetnek.