gyulladás

Gyulladás egy összetett biológiai válasz a test szöveteinek károsító hatásaira, például fertőzésekre, trauma vagy irritáló anyagokra. Célja a károsító tényező eltávolítása és a szövetek gyógyulásának elősegítése. A folyamat helyi és néha általános tünetekkel jár.

Kiváltó okok: fertőzések (baktériumok, vírusok), fizikai vagy kémiai sérülés, autoimmun betegségek, idegentest vagy szöveti necrosis.

Folyamat: a sérülés helyén sejtek és molekulák felismerik a károsító hatást. Mediátorok szabadulnak fel, köztük hisztamin, prostaglandinok, nitrogén-oxid és citokinek, például TNF-α és IL-1β. Ezek érpermeabilitást növelnek és vasodilatációt okoznak, ami a véráramlás helyi változásához és leukociták toborzásához vezet. Elsőként neutrofilek vesznek részt a fertőző anyagok eltávolításában, később macrophagok is bekapcsolódnak; a gyulladás további fázisai a bekebelezés és a reparáció előkészítése.

Öt klasszikus tünet: vörösödés, melegség, fájdalom, duzzanat és funkcióvesztés. Gyulladás kísérheti láz és általános gyengeség.

Típusok és kimenetel: Akut gyulladás gyorsan zajlik, dominálnak a neutrofilek, és a károsító tényező eltávolítása után a gyógyulás vagy heg alakul ki. Krónikus gyulladás hosszabb fennállású, macrophagok és lymphocyták vesznek részt; fibrotikus változások és granulomák formálódhatnak.

Kezelés és klinikai jelentőség: a gyulladás célja az ok megszüntetése és a sérült szövetek védelme. A kezelést a kiváltó ok és a tünetek függvényében határozzák meg; gyakori eszközök közé tartoznak a gyulladáscsökkentők, például NSAID-ok és kortikoszteroidok, valamint helyi és támogató terápiák.