kontrasztossága

Kontrasztossága a vizuális elemek közötti különbség mértéke, amely a szem számára megkülönböztethetőséget biztosít. Általában a fényerő, a szín és a tónus közti különbségre utal, de kifejezheti a méretbeli vagy formai eltéréseket is. A kontrasztosság paraméterei döntik el, mennyire olvasható, érthető vagy vizuálisan kiszolgáltatott egy kompozíció.

Fajtái közé tartozik a fényerő-kontraszt (luminance-kontraszt), a színkontraszt (különböző hullámhosszú színek összevetése), valamint a tónuskontraszt (világos–sötét átmenetek). A kontraszt mérésére klasszikus fogalmak a Michelson-kontraszt és a Weber-kontraszt, amelyeket különböző mintázatok és felületek esetén alkalmaznak. Gyakorlati értékeléshez használnak kontraszt-ellenőrző eszközöket, valamint szemléltető és felhasználói teszteket.

Alkalmazása kiemelkedően fontos a grafikai tervezésben, tipográfiában, web- és felhasználói felület tervezésében, valamint a fotózás és a filmkészítésben, ahol a kontraszt meghatározza a hangsúlyt, a mélységérzetet és az érzelmi tónust. A hozzáférhetőség érdekében a kontraszt meghatározó szerepet játszik; a WCAG irányelvek szerint a normál szöveg kontrasztaránya legalább 4.5:1, nagyobb betűknél pedig 3:1 lehet.

Fizikai és kognitív tényezők is hatnak rá: megjelenítő eszközök, környezeti fény, valamint a felhasználó látási állapota vagy esetleges színlátási korlátozásai. Ezek figyelembevétele elengedhetetlen a megfelelő kontraszt eléréséhez. Összességében a kontrasztosság alapvető tényező a vizuális észlelésben, a kommunikáció hatékonyságában és a vizuális művészetek kifejezőerejében.