kognitív

Kognitív vagy kognitív viszonyítású fogalom azokat a mentális folyamatokat foglalja magába, amelyek a megismerést, észlelést, tanulást, memóriát, nyelvet és problémamegoldást érintik. A kifejezés az angol cognitive és a latin cognitivus szavakból származik, és a 20. században vált általánosan használtvá a pszichológia és a kognitív tudományok körében. Magyar kontextusban a kognitív megközelítés a gondolkodás és információfeldolgozás központi szerepét hangsúlyozza.

Az alapvető kognitív folyamatok közé tartozik az észlelés és figyelem, a memória (kódolás, tárolás, előhívás), a tanulás és a nyelvhasználat, valamint a gondolkodási műveletek, mint a probléma megoldása és a döntéshozatal. A kognitív elméletek gyakran információfeldolgozó modellként írják le az emberi systemát, amely bemeneti ingereket dolgoz fel, és ennek alapján válaszokat állít elő.

A kognitív tudomány és a kognitív pszichológia több területet integrálnak, például észleléskutatást, emlékezet- és tanulástanokat, nyelvfeldolgozást és neuronális alapkutatásokat. Kiemelt témák közé tartozik a figyelem megbízhatósága, a munkamemória korlátai, valamint a kognitív torzítások és a kognitív terhelés elmélete.

Alkalmazások széles köre létezik: oktatásban a tanulási környezetek tervezése, ember-gép interakcióban a felhasználói felületek optimalizálása, és a mesterséges intelligenciában a kognitív-szintű problémamegoldás modellezése. A kognitív megközelítés jellemzően a mentális reprezentációk és az információfeldolgozás elemzésére koncentrál, különösen az észlelés, memória és gondolkodás területein.