állít

Állít is a Hungarian verb with several related meanings. The primary sense is “to state, to claim, to assert,” used when presenting a proposition as fact. In this sense it is common in formal or argumentative contexts: for example, “A kutató állítja, hogy az eredmények alátámasztják a hipotézist.” A másik, ősibb értelmezés a transzitív értelem, “to set up, to erect” or “to place,” typically with a concrete object: for instance, “A város állít egy szobrot a téren,” meaning that a statue is being erected.

Grammatical notes: állít is the third-person singular present indicative form of the verb állítani. The infinitive is állítani. Other forms follow regular patterns: múlt idő például állítottam, állítottad, állította; jelen idő különböző személyek szerint állítok, állítasz, állít, állítunk, állítotok, állítanak. The noun derived from the verb is állítás, which primarily means “a statement or claim,” but can also mean “an installation” in the sense of something that has been placed or erected. The adjective állító refers to something that states or declares, as in állító kijelentés (a declarative statement).

Usage notes: the choice between senses depends on context. In journalism and debate, állítás often refers to a claimed assertion; in construction or public art, állítás describes placing something in a location. The word pair állít/állítás is common in many compounds and phrases, reflecting the link between placing and asserting.

See also: állítás, állító, állítani.