személyek

A személykifejezés a nyelvi és jogi szövegekben egyént jelöl: olyan entitást vagy személyiséget, aki jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik. A szó a mindennapi beszédben egyszerűen emberek vagy egyének összességét jelentheti, de jogi értelemben pontos kategóriákat von maga után. Eredetileg a latin persona szóból származik, amely személyt vagy szereplőt jelent.

A jogi nyelv két fő típust különböztet meg: természetes személy és jogi személy. Természetes személynek nevezzük azt az egyént, aki saját jogokat és kötelezettségeket gyakorol. A cselekvőképesség nagykorúsággal, általában 18 éves kortól teljesedik ki; kiskorúaknál és korlátozottan cselekvőképeseknél pedig speciális szabályok védenek jogokat és képviseletet. Jogilag a természetes személyt a jogi kapcsolatok alanya és külső kapcsolatok útján is megilleti.

Jogi személyek olyan jogi entitások, amelyeket a törvény hoz létre és amelyek jogokat és kötelezettségeket gyakorolhatnak, akár a természetes személyektől elkülönítve. Ide tartoznak például vállalatok, egyesületek és alapítványok. Létrejöttük bejegyzéssel vagy alapító okirattal történik; képviseletet általában meghatalmazott vagy tisztségviselő biztosít. A jogi személyek hosszú távon fennállnak, jogutóddal vagy jogutód nélküli megszűnés után.

A kifejezés a hétköznapi nyelvben és hivatalos gyakorlatban is gyakori: személyek alatt érthetőek a jogi–adatvédelmi kontextusban fontos fogalmak, például személyes adatok vagy személyazonosság köré rendeződő kérdések.