kontrasztosság

A kontrasztosság, vagy röviden kontraszt, a vizuális megjelenítésben a két terület fényességének vagy színének különbségét jelenti, amely észlelésünkben megkülönböztető és kiemelő hatást kifejt. Magas kontraszt általában élesebb kontúrokat és jobb olvashatóságot eredményez, míg alacsony kontraszt részletek észlelését nehezíti.

Különböző kontraszt-típusok léteznek, például fényesség (luminancia) kontraszt, színkontraszt és ezek kombinációi. Optikai és szemészeti alkalmazásokban ezt gyakran mérik és optimalizálják a felismerhetőség és a vizuális kényelem érdekében.

A kontraszt mérésére több definíció létezik. Michelson-kontraszt egy periodikus mintánál számolható: (I_max − I_min)/(I_max + I_min). Weber-kontraszt kis célpontokra vonatkozik: (I_target − I_background)/I_background. Színes kontrasztnál a színkülönbségeket a ΔE jellemzi (CIE L*a*b* színtér). A perceptuális kontraszt a látóideg feldolgozásától és a megvilágítástól is függ.

A kontrasztosság fontos tényező a dizájnban, fotográfiában, televíziózásban és digitális megjelenítésben: a jó kontraszt növeli a részletek észlelhetőségét, a kontrasztcsökkenés pedig olvashatóság- és felismerési problémákat okozhat. Az olvasási és jelzési feladatoknál gyakran alkalmaznak minőségi sztenderdeket, például a WCAG irányelvek szerint a normál szövegnél minimum 4,5:1 kontraszt arány szükséges, nagyobb betűk vagy grafikai elemek esetén pedig 3:1.

A kontrasztfogalom története az optika és a látáskutatás korai időire nyúlik vissza; a hétköznapi nyelvben és a szaknyelvben a kontrasztfogalom széles körben használt a fény- és színértékek közötti különbség leírására.

Látható összefüggések: luminance, color difference, Michelson és Weber kontraszt, WCAG.