sztenderdeket

A sztenderdek a termékek, szolgáltatások és folyamatok megfogalmazott, egyeztetett követelményei és értékelési kritériumai, amelyeket különböző érintettek közösen dolgoznak ki, jóváhagynak és időről időre frissítenek. Céljuk a kompatibilitás, a minőség és a biztonság biztosítása, valamint a piacok közti interoperabilitás megkönnyítése.

Különböző szintjei léteznek: nemzetközi sztenderdek (például ISO- és IEC-szabványok), regionális és nemzeti sztenderdek. A sztenderdeket lehet kötelezően előírni vagy önként alkalmazni. Emellett léteznek de facto sztenderdek is, amelyeket a piac és az iparágak saját maguk alakítanak ki.

A fejlesztés általában több szakaszból áll: érintettek meghatározzák a szükségleteket, munkacsoportok dolgoznak, nyilvános vitát és revíziót tartanak, majd a végleges változatot egy felügyeleti testület jóváhagyja. Nemzetközi és regionális szinteken is részt vesz a jóváhagyásban, amely lehetővé teszi a harmonizációt és a globális kereskedelmet.

Használatuk révén a gyártók és szolgáltatók jobban illeszkednek egymáshoz, nő a termékek közötti kompatibilitás, csökkennek az ellenőrzési költségek, és megkönnyül a jogi és szabályozási megfelelés. A megfelelést gyakran tanúsítás vagy vizsgálat igazolja.

Magyarországon a sztenderdek gyakorlati szerepe széleskörű: a gyártás, az építészet, az információs technológia és a közszféra mind használ olyan nemzetközi vagy nemzeti előírásokat, amelyeket be kell tartani vagy jelezni kell a beszállítói láncban.

Kritikák közé tartozik a költségek és adminisztráció megnövekedése, illetve az a félelem, hogy túlzott formalizmus korlátozhatja az innovációt. Ugyanakkor a megfelelően karbantartott sztenderdek stabil keretet biztosítanak a fejlődéshez.