látóideg

A látóideg (nervus opticus) a szem retinájából származó axonokat összegyűjtve az agyba vezető afferens ideg, amely a második koponyaidegnek felel meg. A retinális ganglionsejtek axonjait tömöríti, és a központi idegrendszer részeként myelinizálva van; ezt a myelinizációt a lamina cribrosa mögött kezdi, ezért az intraokuláris rész általában nem myelinizált, míg a látóideg többi szakasza fehér színű. A látóideg a szemorbitában (intraorbitális), a canalis opticusban, majd az intracranialis szakaszokon halad.

A látóideg a szemfenék felől a látóideg-fejen (papilla nervi optici) keresztül indul. Az idegrostok egy része a szem középvonalánál, a nazális régióban átkereszteződik a II. koponyaideg részeként a chiasmában, míg a temporális rostok általában maradnak ipsilaterálisak. A chiasmát követően az axonok a látótraktusba kerülnek, amely a thalamus lateralis geniculatus magjáához, onnan látórostokkal a primer vizuális cortexbe jutnak. A pupillareflexzben a pretectális mag és az Edinger–Westphal-mag részvételével is közvetítéseket folytat.

Élettani funkciója a vizuális információ továbbítása a központi idegrendszer felé, az agykéregben megjelenő látásért felelős területek felé. A látóideg betegségei közé tartozik az optikus neuritisz, ischaemiás optikus neuropátia, glaucoma, papilledema és kompresszív elváltozások, amelyek vizuális mezővesztéssel és/vagy látásromlással járhatnak. Fejlődése az előagyi agykéreg felől a diencephalonból kiinduló szemnyúlványból alakul ki, ezért a látóideg funkciója szervi és neurológiai vizsgálatokban is központi jelentőségű.