retinális

Retinális vagy retina a szem hátsó belső felületén elhelyezkedő fényérzékeny szövet. A retina sejtjei transzdukálják a fényt elektromos jelekké, amelyet a látóideg (n. optikus) továbbít az agy látási központjába. A retina több rétegből áll, köztük a fényérzékelő fotoreceptorokból (csapok és pálcikák), a bipoláris sejtekből és a ganglion sejtekből, melyek axonjai a látóideget alkotják. A fényérzékelés első neurális feldolgozása a fototranszdukción keresztül történik, a pigmenthártya és a fotoreceptor-rétegek kölcsönhatásában valósul meg.

Az ellátását közvetetten és közvetlenül a központi retinális artéria és a choroidea biztosítja. A retina legfontosabb területe a macula, amely a központi éles látást szolgálja; ezen belül található a fovea centralis, ahol a csapok koncentrálódnak.

Klinikai jelentőségű állapotai közé tartozik a diabéteszes retinopátia, az időskori makula degeneráció és a retina leválása. Öröklődő retinális dystrophiák, valamint különböző gyulladásos és veleszületett rendellenességek is előfordulhatnak. A retina betegségei gyakran befolyásolják a központi látást vagy a perifériás látást, és időben történő diagnózis nélkül súlyos romlás lehet a következmény.

Diagnózisa és kezelése szemészeti vizsgálatokkal történik, például fundusvizsgálat, fluoreszcens angiográfia és optikai koherencia tomográfia (OCT). Kezelések közé tartozhatnak lézeres beavatkozások, anti-VEGF injekciók, vagy sebészeti módszerek a retina érintett részének kezelésére. A megelőzés fontos: a cukorbetegség és a magas vérnyomás kontrollja, egészséges életmód, és rendszeres szemészeti ellenőrzés.