látóideget

A látóideg az egyik legfontosabb tagja a vizuális rendszernek. Ez az ideg a retina ganglionsejtjeinek axonjából álló páros szál, mely a szemgolyó retinájától indulva vezet az agy vizuális központjai felé. Mivel axonok és myelin réteg is alkotja, a látóideg a központi idegrendszer részének tekintendő, ellentétben a perifériás idegekkel.

Anatómiailag a látóideg intraokuláris része a retinával ér össze, majd a szemzug környékén halad vena és artéria közelében a szemüregben. A rostok a szfenoid csont optikus csatornájába érve intracanaliculáris, majd intracranialis szakaszokra bomlanak. A beidegzés szempontjából kulcsfontosságú a chiasma opticum (optikai kereszteződés), ahol a nasal retina rostjai kereszteződnek a contra- laterális oldalon, míg a temporalis retina rostjai maradnak az egyiken. Innen a látóideg–traktusok az agy felé haladnak, és a laterális geniculát magba (nagynyaláb) érkeznek, ahonnan radiációk futnak a látókéreghez, az occipitális lebenyhez.

Funkciója alapvető: a retina vizuális információját átadja az agyba, lehetővé téve a látást. Emellett egyes rostok a pupillareflexben és a szemmozgások koordinációjában vesznek részt a pretectalis és a tectalis területek felé menve. Klinikai szempontból a látóideg érintettsége látásromláshoz vezet, például optikus neuritis, glaukomában vagy papilledemában, és vizsgálható optikai koherencia tomográfiával vagy vizuális kiváltott potenciálokkal.