tónuskontraszt

Tónuskontraszt a kép legvilágosabb és legdarkosabb tónusai közötti különbséget jelenti. A tónusok a fényesség különböző szintjeit (luminance) foglalják magukba, és a színek mellett meghatározó szerepet játszanak a mélység, a részletek észlelésében. A kifejezés a képi tonalitás egyik alapvető jellemzője, amely a megjelenítés hangulatát és olvashatóságát befolyásolja.

Mérés és befolyásoló tényezők: A tónuskontraszt jellemzően a hisztogramon keresztül szemléltethető, amely a fényesség eloszlását mutatja, és a dinamikus tartományon keresztül is értelmezhető. A fényforrások aránya, expozíció, és a feldolgozás során alkalmazott görbe vagy szintek módosítása befolyásolja. Nagy tónuskontraszt esetén a sötét és világos területek erősen elkülönülnek, míg kis tónuskontrasztnál a középtónusok dominálnak, és a kép laposabb hatást kelthet.

Hatások és alkalmazások: A tónuskontraszt meghatározza a kép hangulatát és olvashatóságát. Magas tónuskontraszt drámai, feltűnő hatást kölcsönöz, kiemelve a formákat és a mélységet. Alacsony tónuskontraszt nyugodt, puha atmoszférát teremt, gyakran lágy textúrákkal és kevesebb vizuális kontraszttal. A fotózás, videózás, nyomtatás és digitális megjelenítés különböző módokon használják a tónuskontrasztot a kívánt hatás elérésére.

Vezérlése: A tónuskontraszt szabályozható világítással (kulcs-, töltő- és visszaverő fény arányával), expozícióval és a felvételek utáni feldolgozással (görbék, szintek). A felületek és anyagok különböző fényvisszaverő képességei szintén befolyásolják; nyomtatásnál a papírválasztás és a feldolgozás szintén módosítja a végső tónustartományt.

Kapcsolat más kontrasztokkal: A tónuskontraszt a fényességi/színtónus-különbség része, de nem azonos a színkontraszttal. A tónus- és színkontraszt együttes alkalmazása létrehozza a vizuális kontinuitást, mélységet és az olvashatóságot a képeken.