átmenetek

Átmenet vagy átmenetek olyan jelenségek összessége, amelyek egy állapotból vagy formából a másikba történő változást írnak le. A szó etimológiája a latin transitio szóra vezethető vissza, amely áttérést jelent. Általánosan a folyamatokra utal, ahol a kezdeti állapotból a végső állapot felé haladunk, gyakran időtartamot és dinamikát feltételezve.

Általános jellemzők közé tartozik, hogy az átmenet jellemzően dinamikus: lehet fokozatos vagy hirtelen; magában foglalja a kezdő és a záró állapot közötti időtartamot; és gyakran függ a környezeti feltételektől, rendszertől vagy kontextustól. Sok területen szolgálja a kontinuitást vagy a folyamatosságot, miközben a különböző állapotok közötti kapcsolódási pontokat hozza létre.

Nyelvészetben az átmenetek a beszédhangok között jelentkeznek: a koartikuláció és a fonetikai kontextus következtében létrejövő jellegzetes átmeneti jelenségek, amelyek a beszéd folyamatosságát adják. Zeneelméletben az átmenetek a hangnemből a másikba történő modulációkat vagy a kijelölt zenekar részek közötti kapcsolódást jelentik, gyakran érzelmi és strukturális hatásokat keltve. Filmben és médiában a vizuális vagy hang-alapú átmenetek vágásokkal, Disszolválásokkal vagy áttűnésekkel kísért jelenetválasztásokat jelentenek.

Természettudományokban a fázisátalakulások és átmeneti állapotok a rendszerek megkülönböztetett viselkedését írják le például hőmérséklet vagy nyomás változásakor. Matematikában és számítástechnikában állapotátmenetek, automaták állapotkövetése vagy Markov-láncok átmeneti valószínűségei fontosak a modellezésben. Ökológiában és földrajzban átmeneti övezetek (ecotónák) jelzik két különböző ökoszisztéma határait.

Az átmenetek megértése segíti a rendszerek viselkedésének előrejelzését, tervezést és kommunikációt különböző szakterületeken.