mikrobuborékokat

Mikrobuborékok olyan kis, gáztartalmú gömbök a folyadékokban, amelyek belsejében gáz található, és külső burok veszi körül. A burok lehet lipid-, fehérje- vagy polimeralapú, amely stabilizálja a buborékot és lassítja a gáz kimosódását. A buborékok gyakori jellemzője a magas felületi feszültség miatti nyomáskülönbség, amely befolyásolja élettartamukat.

A tipikus méret 1–10 mikrométer közé esik, de bizonyos alkalmazásokban 1–100 mikrométer között is előfordulhat. Ennek megfelelően a buborékok átjuthatnak kisebb érrendszeren, vagy megakadnak a nagyobb járatokban, attól függően, milyen méretűek és milyen környezetbe kerülnek.

Képződés és stabilitás: lehetnek természetes módon képződő buborékok a folyadékban vagy mesterségesen előállított kontrasztanyagok ultrahangos alkalmazásához. A gáztípus és a burok összetétele jelentősen befolyásolja élettartamukat és oldódásukat. A burok például lassítja a gáz diffúzióját a folyadékba, ezáltal növeli a buborék élettartamát.

Fizikai és akusztikai tulajdonságok: a buborékokat a Laplace-nyomás és a diffúzió határozza meg. Ultrahang hatására a buborékok rezegni kezdenek, és válaszuk nemlineáris lehet, ami erősebb és jellegzetes kontrasztot eredményez ultrahangos képalkotásban.

Alkalmazások: orvosi képalkotásban ultrahang-kontrasztként használják, hogy jobb képeket és a véráramlás állapotát láthatóvá tegye. Kutatások a gyógyszer- és célzott terápiás anyagok szállítására, illetve a sejtszintű kezelések elősegítésére irányulnak. Ipari és környezeti területen flotációra és vízkezelésre is alkalmazzák őket.

Biztonság és korlátozások: megfelelően tervezett kontrasztanyagokkal általában biztonságosnak tekinthetők klinikai környezetben, de dózistól és alkalmazási körülményektől függően kockázatok felmerülhetnek, például a gáz bejutása a véráramba.