Ultrahang

Ultrahang, vagy ultrahangos képalkotás, olyan orvosi vizsgálati módszer, amely a test belső szerkezeteinek valós időben történő megjelenítésére szolgál. A vizsgálat hanghullámokkal működik: a 2–18 megahertzes frekvenciájú pulzusokat kibocsátó és azokat visszaverődve érző transzducer felveszi, majd a számítógép ezeket az érkező echosokból képeket állít elő. A legtöbb diagnosztikai felvétel B-módban, szürkeárnyalatos megjelenítésben készül.

Doppler ultrahang a véráramlás vizsgálatára szolgál: a mozgó vörösvértestek okozta frekvenciaeltolódást mérve meghatározhatók az áramlási sebességek és irányok. A készülék különböző típusú transzduzókat használ, például lineáris, konvex és fázis-összevonású (phased-array) adó-vevőket, amelyek más-más mélységre és látómezőre optimalizáltak.

Alkalmazások: ultrahangot széles körben alkalmaznak terhességben és nőgyógyászatban, hasi és kismedencei vizsgálatokban, kardiológiában, mozgásszervi, vese- és máj vizsgálatokban, urológiában, valamint ultrahang-vezérelt beavatkozásokban, például biopsziák vagy folyadékcsökkentő eljárások során. A gyors és valós idejű képalkotás miatt gyakran első vizsgálat a radiológiában.

Biztonság és korlátok: az ultrahang nem ionizáló sugárzást használ, ezért általában biztonságosnak tekintik; a képminőség azonban függ a vizsgált szervtől, a beteg testtömegétől és az operatőri szaktudástól. Artefaktumok, például akusztikus árnyék vagy refrakció előfordulhatnak. Bizonyos területeken a levegő vagy csont nehezíti a vizsgálatot.