pulzusokat

Pulzusok a szív összehúzódásai által az artériák falában keletkező ritmikus nyomásváltozások. A pulzus a szívverés külső kifejeződése, és leggyakrabban a periférián érzékelhető, például a csukló fölötti radiális ütőéren vagy a nyaki carotis érnél.

Mérésükre különböző módszerek állnak rendelkezésre. A manuális palpáció a csuklón vagy a nyakon történő érintéssel történik, ahol a pulzus ütését érezni lehet. Emellett készülékes módszerek is használatosak: pulzusmérő órák, PPG-alapú szenzorok, EKG-alapú monitorozás és klinikai környezetben végzett hallgató vizsgálat.

Értékei és variációi: Felnőttek nyugalmi pulzusa általában 60–100 bpm közötti. Edzetteknél ez gyakran alacsonyabb lehet. Tachikardia a pulzus 100 bpm feletti, bradycardia pedig 60 bpm alatti értéket jelent. A pulzus szabályossága (ritmusa) és erőssége is fontos klinikai jelző lehet; szabálytalan pulzus aritmiákra vagy más egészségügyi problémákra utalhat.

Klinikai összefüggések: A szabálytalan pulzus jelezhet szívritmus-zavarokat vagy érrendszeri problémákat; gyenge vagy alacsony pulzus esetén további megfigyelésre és esetenként beavatkozásra lehet szükség. A pulzus mérése gyakran része általános vizsgálatoknak és a beteg állapotának nyomon követésének.

Egyéb értelem: Magyar nyelvben a pulzus szó elsősorban élettani értelemben használatos; elektronikus vagy mérnöki kontextusban gyakran az impulzus kifejezést részesítik előnyben, de a hétköznapi beszédben a pulzus szó is előfordulhat.