radiológiában

A radiológia az orvostudomány azon szakterülete, amely képek segítségével támogatja a betegségek felismerését, diagnózisát és a terápiás döntéseket. Fő feladatai közé tartozik a nem invazív képalkotásból származó információk értelmezése, a klinikai szükségletekhez igazodó képalkotó vizsgálatok indítása, valamint az invazív beavatkozások képvezérelt elvégzése. A terület a belső‑ és külső szervek állapotának vizsgálata mellett alapvető szerepet játszik a trauma, onkológia, kardiovaszkuláris és neurológiai betegségek ellátásában.

A képalkotó módszerek közé tartoznak a röntgenvizsgálatok és kontrasztos röntgeneljárások, a számítógépes tomográfia (CT), a mágneses rezonancia vizsgálat (MRI), az ultrahang (US) és a nukleáris medicina eszközei, beleértve a PET-CT-t. Minden módszernek megvannak a maga előnyei, korlátai és alkalmazási területei: a röntgen gyors, hozzáférhető és jó a csont- és tűrőképes patológiák kimutatására; a CT részletes, gyors és térbeli felbontásban gazdag; az MRI kiváló szöveti kontrasztot ad kötőszövetekben és idegrendszerben; az ultrahang valós idejű, sugárzásmentes vizsgálat; a nukleáris medicina funkcionális információt nyújt; a PET‑CT a metabolikus elváltozásokat mutatja ki.

Az intervenciós radiológia képvezérelt, minimálisan invazív beavatkozások sorát jelenti, például biopsziákat, ablatiókat és érkészítéseket végző eljárásokat. A radiológusok diagnosztikai értékelést nyújtanak, közreműködnek a terápiás döntésekben, és a klinikai ellátás sok területével szoros együttműködésben dolgoznak.

Biztonság és minőség szempontjai közé tartozik a sugárzásvédelme (ALARA elv), a kontrasztanyagok biztonságos használata és a betegkockázatok minimalizálása. A képalkotó diagnosztika és az információbiztonság etikai és jogi normák alatt történik. A szakterület képzése hosszú, gyakorlatorientált, és magában foglalja a folyamatos szakmai fejlődést és minőségbiztosítást.