buborékokat

Buborékok olyan gázból álló, zárt üregek, amelyek általában folyadékban találhatók, de előfordulhatnak szilárd közegben is. A leggyakoribb példák a vízben található levegőbuborékok, valamint a pezsgő- vagy szénsavas italokban oldott szén-dioxid felszabadulása során keletkező buborékok.

A buborékokat egy vékony folyadékréteg veszi körül, amely a gáz és a környező közeg között felületfeszítést hoz létre. A felületi feszültség és a gáznyomás határozzák meg a buborék geometriáját és stabilitását. Felületaktív anyagok jelenléte csökkentheti a felületi feszültséget, így a buborékok könnyebben formálódnak és hosszabb ideig fennmaradnak. A buborékok mérete és élettartama függ a keletkezés körülményeitől: egyesek gyorsan felbomlanak, míg a nagyobbak koaleszció vagy Ostwald-kinövés révén nőhetnek.

A buborékok dinamikája a sűrűségkülönbségből adódó felfelé irányuló emelőerő, a gáznyomás és a közeg viszkozitásának egyensúlyától függ. Kicsi buborékok esetén gyakran Stokes-féle mozgási törvények érvényesek; nagyobbaknál pedig bonyolultabb áramlások lépnek fel.

Gyakorlati példák közé tartozik a szénsavas italok pezsgése, habképződés mosószerek használata közben, illetve a flotációs folyamatok. Orvosi kutatásokban mikro-buborékokat használnak kontrasztanyagként ultrahangos képalkotásban vagy célzott gyógyszerleadási rendszerekben.