szénsavas

Szénsavas alatt olyan folyadékot értünk, amelyben a széndioxid (CO2) oldott formában jelen van. Az oldódó CO2 vízben szénsavat (H2CO3) képez, ezért a folyadék buborékoló és általában enyhén savanykás ízű. A kifejezés a víz vagy ital szénsavas tulajdonságát jelöli, és lehet természetes vagy mesterséges szénsavasítás eredménye.

Előállítása két fő módja ismert. Természetes szénsavas víz a föld alatt oldott CO2 miatt képződik, ezért ásványvizek között gyakran természetes buborékkal találkozhatunk. Mesterséges szénsavasítás során CO2-t nyomás alatt fecskendeznek a vízbe vagy italba, így a buborékosság kontrollálható. A kereskedelmi szénsavas italoknál gyakran használják a 2–4 térfogatnyi CO2-t, amely meghatározza a buborékok erősségét.

Történelem: a szénsavas vizet a 18. században kezdték széles körben ismertté tenni. Joseph Priestley 1767-ben írta le először a szénsavas vizet, majd a Schweppes cég a 1780-as években kezdte el kereskedelmi gyártását. A 19. században a technika általános elterjedése biztosította a szénsavas italok széles választékát.

Használat és példák: a szénsavas víz és szódavíz mindennapi ital, de gyakoriak a szénsavas üdítők és a pezsgő italok is. Alkoholmentes és alkoholtartalmú változatok egyaránt léteznek, és a konyhai felhasználásban a szénsavas italok mixerként is szolgálnak.

Egészségügyi szempontok: általában biztonságos, de a savas jelleg tartós vagy magas fogyasztás esetén a fogzománcot érintheti, és puffadást vagy gyomor-bél panaszokat okozhat. Refluxtól szenvedőknek érdemes figyelembe venni a hatását; cukorral vagy édesítőkkel kombinált italok esetén a hozzávalók miatt érdemes mérlegelni. Szénsavas italokat általában mértékkel érdemes fogyasztani.