ultrahangban

Ultrahang vizsgálata, vagy magyarul ultrahangvizsgálat, olyan orvosi képalkotási eljárás, amely nagy frekvenciájú hanghullámokkal alkot képeket a test belső részeiről. A módszer nem használ ionizáló sugárzást, ezért általában biztonságos és gyors. A vizsgálatot többségében transzducerrel végzik, amely egyszerre adja ki és érzékeli a hanghullámokat, majd a visszaverődő jelek alapján képeket hoz létre.

Alapelvek: A transzducer ultrahangot bocsát ki és fogad; a visszaverődő jelek időbeli és intenzitási adatait felhasználva valós idejű képet készítünk. A B-modus felület- és szöveti részleteket jelenít meg. A Doppler-ultrahang a vékony visszhangokon keresztül a véráramlást és mozgást is méri, gyakran szín- vagy tónus-kódolással.

Jelentős alkalmazások: terhesgondozásban a magzati fejlődés nyomon követése, hasi és kismedencei vizsgálatok, pajzsmirigy, here- és emlővizsgálatok, valamint mozgásszervi diagnosztika. Gyakran vezető eljárás ultrahangalapú beavatkozások során, például tű- vagy katétervezetésnél.

Biztonság és korlátok: Az ultrahang vizsgálat általában biztonságos, nem ionizáló. Ennek ellenére képminőséget befolyásolhatja a testszövetek és levegő, a túlsúly, vagy a csontok elhelyezkedése. Az eredményesség nagyrészt az operatortól és a készülék minőségétől függ; előfordulhatnak artefaktumok és korlátozott látótér.

Megnevezés és történet: A magyar nyelvben az ultrahanggal kapcsolatos kifejezések közé tartozik az ultrahangvizsgálat vagy ultrahangban végzett vizsgálat. A módszert a 20. század közepén fejlesztették ki, azóta pedig világszerte elterjedt.