kontrasztindukált

Kontrasztindukált kifejezés olyan jelenségekre utal, amelyek a radiológiai képalkotó vizsgálatokhoz használt kontrasztanyag beadása után alakulnak ki. A leggyakoribb kontrasztanyag-típusok a jódalapú szerek, amelyeket CT- és angiográfiás vizsgálatoknál használnak, illetve a gadolínium-alapú anyagok, amelyeket MRI-nél alkalmaznak. A kontrasztindukált állapotok általában olyan mellékhatásokat foglalnak magukba, amelyek összefüggésben állnak a beadott anyaggal, legyen szó azonnali reakciókról vagy késői következményekről.

Azonnali reakciók közé tartozhat a bőrkiütés, viszketés, bőrpír, angioödéma, dyspnoe és bronchospasmus; súlyos esetben életveszélyes anafilaktikus reakció fordulhat elő. Késői reakciók lehetnek bőrkiütések vagy más atópiás tünetek, amelyek a beadás után napokkal jelentkezhetnek. A kontrasztanyaghoz kapcsolódó reakciók szerepe lehet allergiás és nem allergiás, non‑allergic típusú reakciók között.

Kontrasztindukált nefropátia (CIN) a beadott kontrasztanyag beadását követő 48–72 órán belüli vesefunkció-romlást jelenti, amelyet más okkal nem lehet kielégítően magyarázni. Kockázati tényezők közé sorolhatók a krónikus vesebetegség, diabetes mellitus, dehidratáció, nagy kontrasztadag, valamint kardiorenális kockázatok és időskor. Prevenció érdekében fontos a rizikófelmérés, a megfelelő adagszint és kontrasztanyag kiválasztása (iso‑ vagy low‑osmolaritású készítmények), bőséges folyadékbevitel, szükség esetén a nephrotoxicus gyógyszerek átmeneti elhagyása, és a vesefunkció monitorozása.

Monitoring és kimenet: előzetes és utólagos kreatinin-mérés, valamint klinikai megfigyelés segít a kontrasztindukált jelenségek korai felismerésében. A legtöbb CIN reverzibilis megfelelő gondozás mellett, de súlyos vagy ismétlődő esetekben hosszú távú vesekárosodás is előfordulhat.

---