folyadékegyensúly

Folyadékegyensúly alatt a test összfolyadékának mennyisége és összetétele stabil állapotban tartását értjük, amely magába foglalja a víz- és elektrolit-egyensúly szabályozását úgy, hogy a belső környezet ozmolalitása és a testfolyadékok hiány- vagy felesleg-tünetei kiegyenlítődjenek. A folyadékegyensúly a bevitel és a kivitel összetevőin alapul: a víz beviteli forrása ivóvíz, ételek és a metabolikus víz képződése, míg a kimenet a vizelet, verejték, légzőpára és a gastrointestinalis veszteségek (hasmenés, hányás) folyamatai révén történik. Bizonyos körülmények között a test insensible vízvesztesége is jelentős lehet.

A szabályozás központi elemei közé tartozik a hipotalamusz, amely az ozmolalitás változását érzékeli és szomjúságot, illetve az antidiuretikus hormont (ADH) szabadítja fel. A vesék a vízvisszaszívást és a kiválasztást a vesekeringések szabályozásával alakítják. A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) és az atrialis natriuretikuspeptidumok (ANP/BNP) szintén részt vesznek a Na+ és víz visszaszívásában vagy ürítésében, ezzel befolyásolva a vértérfogatot és a nyomásokat. A plazma ozmolalitása megőrzése érdekében a nátrium- és vízháztartás finomhangolása kiemelten fontos.

A folyadékegyensúly zavara klinikai jelentőséggel bír. Dehidratációval vagy hypovolémiával, ödémával és folyadékfelesleggel, hyponatrémiával vagy hypernatrémiával is járhat. Felmérésekor word a testsúly, intake-output nyomon követése, klinikai vizsgálat és laboratóriumi vizsgálatok (Na+, K+, osmolalitás, BUN/creatinine, albumin) játszanak központi szerepet. Kezelése az alapbetegség kezelése mellett a folyadékbevitel és -kimenet szabályozásától, szükség szerint diuretikától vagy folyadékpótlástól függ.