vesék

A vesék páros, bab alakú retroperitoneális szervek, a gerincoszlop mindkét oldalán helyezkednek el, a hasüreg hátsó falán. Átlagosan mindkét vesét körülbelül 11–12 cm hosszú, 5–6 cm széles és 3 cm vastag. Működésüket a vesemedence felé vezető vesei artéria és a vesevéna biztosítja. A vesék belső felépítésének fundamentuma a nefron, amelyből egy 1 milliónál is több található egy vesében. A nefron glomerulusából és Bowman's kapszulájából induló tubulusrendszerben folyik a vér szűrődése, majd a proximális tubulus, az Henle-ív, a distalis tubulus és a kollektív csatornák révén történik a visszaszívás és szekréció. A vizelet a calyxekbe gyűlik, feljut a vesemedencébe, onnan a húgyvezetékbe és végül a húgyhólyagba kerül.

Fő feladata a vér tisztítása és a test víz-, ásványi anyag- és sav-bázis egyensúlyának fenntartása. A vesék szabályozzák az elektrolitokat (különösen nátrium, kálium és kalcium szintjét), a folyadékmennyiséget, a vérnyomást a renin-angiotenzin rendszeren keresztül, és erythropoietint termelnek a vörösvértest képzés serkentésére. Emellett aktív formában hozzájárulnak a D-vitamin előanyagának kalcitriol formájává alakulásához, amely a kalcium anyagcseréért fontos.

Klinikailag a vesék betegségei közé tartozik a vesekő (nephrolithiasis), krónikus vesebetegség, akut veseelégtelenség, vesemedence- vagy húgyúti fertőzések és cisztás betegségek. Diagnózisa magában foglalja a vér- és vizeletvizsgálatot, a becsült glomerulus filtrációs rátát (GFR) és képalkotó eljárásokat. Kezelése a kiváltó októl függ és magában foglalhat diétát, gyógyszeres terápiát vagy szükség esetén dialízist és transzplantációt.