Orrjáratok

Orrjáratok, a nos és a felső légút része, az orrüreg belső útvonalait jelölik. Ezek az orrnyílásoktól kezdődnek, és a choanákon keresztül nyúlnak a nasopharynx felé. A beömlő nyílásoktól a septum által közrefogott orrüregen át a laterális falakon elhelyezkedő orrmandibulusokkal (turbinátok) tagolt belső üregrendszer részei. Az orrüreget három nyálkahártyával borított turbinát ( felső, középső és alsó) és az ennek környezetében futó orrjáratokat találunk, amelyek az orrüregben áramló levegő útvonalait formálják és a váladékkiválasztást irányítják.

Anatómiailag az orrjáratok a orrüreg belső falát képezik, és a nyálkahártyától kezdve a szövetrendszeren át egészen a tengelyvonali közvetítő szervekkel együtt működnek. A nyálkahártya hámja pszeudostratifikált, csillószőrös oszlopos sejtburkolatú, goblet-sejtek termelik a nyákot. A nyálka és a csillózás együtt a nyálka felszínén található részecskéket a garat felé juttatja, így megkönnyítve a tisztítást és az elvezetést. A felső rész olfactorius epitheliuma a szaglást biztosítja. A laterális falak és a sinus ostiájai a paranasalis sinusok kivezető csatornáit adják, különösen a középső orrjárat közelében.

Fiziológiailag az orrjáratok több feladatot látnak el: a belélegzett levegő felmelegítése, nedvesítése és szűrése, a részecskék megkötése nyálkával és a csillózás segítségével történő hurkolt elmozgás, valamint az szaglás érzékelése. A nyálkahártya állapotától függően az orrjáratok befolyásolhatják a hangzást és az orrüreg kivezető utakat biztosító sinusok vitráját is.

Klinikai jelentőségük révén gyakoriak a rhinitis (antiallergiás vagy fertőző), krónikus rhinosinusitis és orrdugulás esetén. Az orr- és orrjárat deformációi, például nazális septum eltérés vagy turbina hipertrofia, az áramlást és a sinusok kivezető funkcióját ronthatják. Gyakori tünetek közé tartozik a blockált légzés, váladékozás, csökkent szaglás, illetve krónikus esetekben orrpolipok vagy sinus fertőzések.