nyálkahártya

Nyálkahártya (mucosa) a test belső felületeinek olyan rétege, amely a testüregek és a külvilág felé nyíló üregek belső felszínét béleli. A nyálkahártyát jellemzően hám (epitélium) és lamina propriat tartalmazó kötőszövetes réteg alkotja, gyakran izomréteggel, a muscularis mucosae-val kiegészítve. A felületet nyálkát termelő nyálkahártya-sejtek és mirigyek borítják; a hám típusa a felület funkciójától függően lehet egyszeres vagy többrétegű, a légutakban pedig gyakran csillóhám található. A nyálka és a nedvesség megőrzése megkönnyíti a tisztulást és a mechanikai védelmet, miközben a nyálkahártya immunfunkciók helyszínéül is szolgál, például helyi sejtes immunválasz és szekréciós IgA szintézise révén.

Funkciói közé tartozik a nedvesítés és kenés biztosítása, a külső behatásokkal szembeni védelem, a részecskék és mikroorganizmusok lekötése, illetve a helyi immunválasz elősegítése. A nyálkahártya fontos szerepet játszik a felszínen zajló testfolyamatokban és a folyadékeloszlás szabályozásában is.

Elhelyezkedése: a test számos része érintett benne, többek között a felső légutak és az alsó légúti szakaszok, a tápcsatorna belső felszíne, a húgy- és nemi szervek belső felszíne, valamint a szem kötőhártyája és a belső fül belső felszíne.

Klinikai jelentőség: különféle gyulladások és irritációk érinthetik a nyálkahártyát, például mucositis vagy kiszáradás. Megőrzése alapvető a normális nedvesedéshez és védelemhez.