immunfunkciók

Az immunfunkciók az immunrendszer fiziológiai folyamatainak összessége, amelyek révén a szervezet észleli a kórokozókat, reagál rájuk, elpusztítja vagy semlegesíti őket, és egyben fenntartja a saját sejtjeinek integritását és a test homeosztázisát.

Az immunfunkciók ketté ható rendszert alkotnak: veleszületett (innata) immunitás és szerzett (adaptív) immunitás. Az innata válaszok alapvédelmet nyújtanak a külső és belső védelem között: a bőr és nyálkahártyák mechanikai és kémiai védelme, a neutrofilek és makrofágok, a dendritikus sejtek, a természetes ölő sejtek, valamint a komplementrendszer és a gyulladásos mediátorok.

Az adaptív immunfunkciók a nyirokszövetekben alakulnak ki. A B-sejtek humoralis válasza antitestek termelését eredményezi, míg a T-sejtek sejtes válasza a citotoxikus és a segítő funkciókat is magában foglalja. A felismerés antigénekkel történő kölcsönhatás révén valósul meg, amit a dendritikus sejtek prezentálnak, és memória sejtek biztosítják a gyorsabb válaszokat a későbbi találkozások esetén.

Fő mechanizmusok közé tartozik a mintafelismerő receptorokkal történő felismerés, a gyulladás, a fagocitózis, az antitestek általi opszonizáció, valamint a citokinek és a komplementrendszer szerepe. A szabályozás és tolerancia biztosítja, hogy az immunválasz hatékony legyen, de ne okozzon kárt a saját szövetekben. Káros állapotok közé tartoznak immunhiányok, autoimmun betegségek és allergiák. Az immunfunkciók fejlődésében az életkor, a környezeti tényezők és a mikrobiom összetétele is szerepet játszik. A vakcinák a memória válaszok kiépítésével erősítik ezeket a funkciókat.