homeosztázisát

A homeosztázis a szervezet belső környezetének stabilitását szolgáló dinamikus egyensúly. Ez a folyamat nem állandó állapot, hanem folyamatos kölcsönhatást jelent, amely során különböző paramétereket — például hőmérsékletet, pH-t, só- és víz-egyensúlyt, vércukorszintet — szabályoznak. A cél a sejtek optimális működéséhez szükséges környezet megőrzése.

A szabályozás kulcsfontosságú elemei a receptorok, amelyek érzékelik a paraméterek eltérését a beállított értéktől, a központi szabályozó egységek (például az idegrendszer és az endokrin rendszerek) és az effektor szervek, amelyek beavatkoznak a paraméter visszavezetésére. A legtöbb homeosztatikus szabályozás negatív visszacsatoláson alapul: a kitéréskor a rendszerek a paramétert visszavezetik a beállított értékhez.

Tipikus példák közé tartozik a testhőmérséklet karbantartása, a folyadék- és elektrolit-egyensúly, a sav-bázis állapot és a glükóz szintjének szabályozása. A központi szereplők közé tartozik a hipotálamusz, az autonóm idegrendszer és az endokrin rendszerek, amelyek összehangolják a gyors válaszokat és a hosszabb távú alkalmazkodást.

Az utóbbi években bővült a fogalom: az allosztázis olyan adaptív válaszokat ír le, amelyek a stabilitás elérése érdekében megváltoztatják a beállított értékeket a környezeti és élettani kihívások függvényében.

A homeosztázis zavara számos betegséghez vezethet, például láz, dehidratáció, anyagcsere-zavarok, cukorbetegség vagy magasvérnyomásos állapotok formájában. A kutatás főként a mechanizmusok részletezésére és a terápiás beavatkozások megértésére irányul.