Hmérsékletszabályozás

Hőmérsékletszabályozás, vagy thermoregulation, az élő szervezetek azon folyamata, amely során a belső testhőmérsékletet a környezeti viszonyokhoz igazítják. Célja a stabil enzimtevékenység és anyagcsere fenntartása, valamint a káros hőhatások kivédése. A folyamat alapjait a központi idegrendszerben található hipotálamusz képezi, amely a hőmérséklet-érzékelő receptoroktól érkező jeleket integrálja és negatív visszacsatolásos szabályozást működtet.

Az információáramlásban részt vesznek a bőrreceptorok és a szervezet egyéb hőérzékelő sejtjei, amelyek ventillálják a testkülső hőmérséklet-változásait. A hipotálamusz parancsokat küld a szervezet különböző hőtermelő és hőleadó mechanizmusainak összehangolására. Az effektorok közé tartoznak a vasodilatáció és vasoconstrikció irányítása a bőr érhálózatában, az izzadás, a vacogás vagy remegés és a barna zsírszövetben zajló termogenesis, amelyek a testhőmérséklet emelésére vagy csökkentésére szolgálnak. Emellett fontos szerepet játszanak a viselkedési válaszok is, például árnyékkeresés vagy napsütésben felmelegedés.

Két fő kategória különíthető el: endotherm (belső hőtermelő, például az ember) és ectotherm (a környezet hőmérsékletétől függő) élőlények. A lázas állapot (láz) a központi hőmérsékletszabályozás ideiglenes módosítása, amelyet fertőzés vagy gyulladás vált ki, és a set point megemelésével jár. Klinikai összefüggések közé tartoznak a hipotermia és a hiperthermia, különösen idős vagy beteg egyéneknél. A hőmérsékletszabályozás nemcsak az egyéni fiziológiában, hanem az állatok ökológiai alkalmazkodásában és evolúciójában is alapvető szerepet játszik.