Antihipertenzív

Antihipertenzív olyan gyógyszer vagy gyógyászati kezelés, amely a magas vérnyomás (hipertónia) elleni küzdelemre szolgál. Célja a tartós vérnyomás csökkentése és a szív- és érrendszeri események, például stroke vagy szívbetegség kockázatának mérséklése. A kezelés egyénre szabott, gyakran élethosszig tart, és összefügg az életmódváltoztatásokkal.

Főbb osztályai közé tartoznak a tiazid-diuretikumok (nátum- és vízürítés fokozása), a RAAS-rendszert gátló készítmények (ACE-inhibitorok és ARB-k), a kalciumcsatorna-blokkolók, a béta-blokkolók és mások, például alfa-1 blokkolók vagy központi idegrendszeri hatáson alapuló szerek. Ezen túl léteznek közvetlen érrenedőkön ható vasodilatátorok és a renin-inhibitorok, valamint mineralokortikoid receptor antagonistesek. Az ACE-inhibitorok és az ARB-k a vérnyomás mellett gyakran javítják a vesefunkciót és a fehérjevizsgálatokat vesebetegségben. A terápiai választást a beteg állapota, társbetegségei és tolerálhatósága határozza meg.

Indikációk és megfontolások: primer hipertónia kezelése mellett bizonyos kórképeknél (szívelégtelenség, koronáriabetegség, cukorbetegség, vesebetegség) is szóba jöhet antihipertenzív terápia. A kezelés része az életmódmódosítások, például sóbevitel csökkentése és testmozgás. Monitornak értéke a vérnyomás, a szívfrekvencia, a vesefunkció és az elektrolitok (különösen kálium) vizsgálata; terhesség esetén egyes szerek kizártak, mások preferáltak.

Mellékhatások és óvintézkedések: szédülés, hypotenzió, elektrolitzavarok előfordulhatnak. Köhögés ACE-inhibitoroknál gyakori, hyperkalemia ARB-k és ACE-inhibitorok mellett előfordulhat, ödéma kalciumcsatorna-blokkolóknál gyakori. NSAIDok módosíthatják a hatást. Terhesség alatt különösen óvatos a gyógyszerválasztás; általában a terhesség alatt alkalmazható antihipertenzívak eltérnek.