szédülés

Szédülés a térbeli tájékozódás vagy egyensúlyérzet zavarát jelölő tünet, amely különböző élményeket foglalhat magába: forgó érzést (vertigo), ájulásközeli állapotot (presyncope), egyensúlyvesztést (disequilibrium) vagy általános „fejinességet”. Nem önálló betegség, hanem számos kórkép tünete lehet.

Oka lehet a belső fül (vestibuláris rendszer) megbetegedése, például benignus paroxizmális pozicionális vertigo (BPPV), vestibularis neuritis vagy Menière-kór; keringési zavarok, például ortosztatikus hypotonia vagy szívbetegség; neurológiai állapotok, köztük stroke; gyógyszermellékhatások; valamint pszichés tényezők, például szorongás. Életkor előrehaladtával gyakoribbá válik.

A diagnózis anamnézisre, fizikális és ideggyógyászati vizsgálatra, pozicionális manőverekre (például Dix–Hallpike), fejimpulzus-tesztre, ortosztatikus vérnyomásmérésre és szükség esetén audiometriára vagy képalkotásra (CT, MRI) épül. Kezelése az ok függvénye: BPPV esetén Epley‑manőver, akut vestibularis tüneteknél rövid ideig vestibuláris szupresszánsok, folyadékpótlás, ortosztatikus okok rendezése, illetve vestibuláris rehabilitációs gyógytorna. Súlyos alapbetegség esetén célzott terápia szükséges.

Gyakran jóindulatú és jól kezelhető, de sürgősségi ellátást igényel, ha a szédülés hirtelen, súlyos, vagy neurológiai tünetekkel (beszédzavar, látásváltozás, gyengeség) jár.