elektrolitok

Elektrolitok olyan anyagok, amelyek oldatban vagy olvadék állapotban ionokra bontódva vezető elektromos áramot biztosítanak. Az oldatban a részecskék kationokra és anionokra esnek szét, így mozgó töltéshordozók keletkeznek. Az elektrolitokat gyakran a disszociáció mértéke szerint csoportosítják: erősen disszociáló (teljesen vagy gyakorlatilag teljesen disszociál) és gyengén disszociáló elektrolitok. Erősen disszociáló példák: NaCl, KCl, HCl, H2SO4, NaOH. Gyengén disszociáló példák: ecetsav CH3COOH, ammónia NH3 oldatban NH4+ és OH- formában. Vannak olyan anyagok is, amelyeket oldatban vagy olvadékban gyakorlatilag nem disszociálnak, ezért nem vagy csak kis mértékben vezetik az áramot; ezek nem-elektrolitok (például cukor vagy etanol oldatai).

Az elektrolitok lehetnek vízben oldott oldatok vagy olvadékok, és vezetőképességüket a részecskék koncentrációja, a hőmérséklet és a disszociáció mértéke egyaránt befolyásolja. Biológiai rendszerekben az elektrolitok között meghatározó szerepe van a Na+, K+, Ca2+, Mg2+, Cl-, HCO3-, foszfát ionoknak, amelyek részt vesznek a folyadék- és ionegyensúly fenntartásában, az ideg- és izomműködésben és a pH-szabályozásban. Gyakorlati alkalmazások közé tartoznak az elektrolitoldatok az akkumulátorokban (például lítium-sókat tartalmazó oldatok Li-ion akkumulátorokhoz) és a mérési feladatokban használt vezetőképességi mérések.