Életelégedettség

Életelégedettség a személy egész életére vonatkozó kognitív értékelése: az az általános meggyőződés, hogy az élet az egyén szemszögéből mennyire jól vagy rosszul alakult, függetlenül a pillanatnyi hangulatától. Gyakran tekintik a boldogsággal kapcsolatos állapotok egyik fő dimenziójaként, amely a tartós és összességében pozitív életérzést foglalja magába.

Mérése gyakran történik önbevallással. A legelterjedtebb eszköz a Satisfaction with Life Scale (SWLS), egy öt tételes Likert-skála, amely 1 és 7 közötti pontozással értékeli az egyén általános életelégedettségét. Ezenkívül használatos a Cantril-létra és más globális értékelő skálák, amelyek az életminőség vagy életesemények hatásait mérik különböző kultúrákban.

Keretek és tényezők. Az életelégedettséget befolyásolja sokféle tényező: egészség, jövedelem, foglalkozás, társas kapcsolatok, társadalmi támogatás, biztonság és önállóság érzetének nagysága. Öröklött tényezők és személyiségjegyek (például neuroticizmus vagy extraverzió) is szerepet játszanak, mint ahogy a kultúra és szociális normák is alakítják a válaszokat. A fogalomhoz kapcsolódó elméleti megközelítések közé tartozik a hedónikus jólét (öröm-kiegyenlítődés) és a eudaimonikus jólét (élettérkép, önmegvalósítás) közti különbségtétel, valamint a késleltetett adaptáció vagy státusz- és társadalmi összefüggésekre épülő magyarázatok.

Történeti és gyakorlati jelentőség. Az életelégedettség indexeit gyakran használják pszichológiai kutatásokban, közegészségügyi és szociális programok értékelésénél, valamint nemzetközi összehasonlításokban (például OECD Better Life Index). Kritikái közé tartozik a szubjektív jellegzetesség, nyelvi és kulturális különbségek miatti összehasonlíthatóság, valamint a válaszokon megjelenő jelentésbeli torzítások lehetősége.