trombociták

Trombociták, más néven thrombocyták, kis, anucleált sejtes fragmentumok, amelyek a vérkeringésben keringenek. Főleg a csontvelőben megtöbbszöröklik a megakariocitákból, a trombopoézis során. A fő szabályozó a trombopoetin (TPO), amely a májban és a vesében képződik, és serkenti a megakariocyták differenciálódását és a fragmentumok leválását plateletákká. Egészséges felnőttekben a vérben tartalmuk általában 150–450 x 10^9/l között van; átlagos élettartamuk körülbelül 7–10 nap.

Az trombociták szerkezete és aktivációja: nyugalmi állapotban kerek vagy ovális, bonyolult pletykás membránfelületű sejtféleségek, amelyek alacsonyabb számban van jelen a vérben. Granulumokkal rendelkeznek, köztük alfa-granulumokkal, amelyek fibrinogént, von Willebrand-faktort és PDGF‑t tárolnak, és dense granulumokkal, amelyek ADP-t, ATP-t, Ca2+-t és szerotonint tartalmaznak. Amikor érrendszeri sérülés történik, a trombociták megkötik a sérült endotélium alatti réteget, először a VWF segítségével a GP Ib-IX-V receptorok révén, majd aktiválódnak: alakjuk megváltozik, granulumokat bocsátanak ki, és összekapcsolódnak olyan adhéziós molekulákkal, mint a GP IIb/IIIa, amely fibrinogénen keresztül összekapcsolja a plateletákat.

Funkció és jelentőség: a primer haemostasis során a trombociták gyorsan kialakítanak egy primer vérrögöt, és véralvadási tényezők felszínén phospholipid felületet biztosítanak a trombin képzéséhez, ami végül fibrint képez és stabilizálja a vérrögöt. Ezenkívül növekedési és gyulladási jelzéseket is kibocsátanak, hozzájárulva a gyógyuláshoz és a gyulladásos folyamatokhoz.

Klinikai szempontból a trombociták normál mennyiségi és funkcionális rendellenességei jelentősek lehetnek: trombocitopénia esetén fokozott vérzésveszély, trombocitózis pedig a vérrögképződés kockázatának növekedésével járhat. Trombocita-transzfúzió és a trombocita-funkció vizsgálatok gyakran alkalmazott beavatkozások különböző vérzéssel és koagulációs rendellenességekkel járó állapotokban.