vérrögképzdés

Vérrögképződés (koaguláció) a véralvadás összetett élettani folyamata, amelynek célja a sérült ér mentén történő vérzés megállítása és a szövetek gyógyulásának elősegítése.

Az alvadás két fő szakaszban zajlik: elsődleges hemostázis és másodlagos hemostázis. Az első szakasz során a sérült ér mentén gyors vasoconstrikció és trombocita-adhézió következtében ideiglenes trombocita-plug képződik, amely a vérzést korlátozza.

Másodlagos hemostázis a koagulációs kaszkád, amely extrinsic és intrinsic útvonalakból indul, és a közös út végén trombinhoz vezet. A trombin fibrinogént fibrinné alakítja, így stabil véralvadék keletkezik, amely megerősíti a plugot és lezárja a sérülést.

Fibrinolízis: a képződött vérrög feloldását plasmin végzi, amelyet plazminogén aktivátorok, például a tPA, aktiválnak. A fibrin lebontása lehetővé teszi a szövetek normális helyreállását a gyógyulás során.

Szabályozás és kóros állapotok: a folyamatot antikoagulánsok és a fehérjetovállásos rendszer (például antithrombin III, protein C és S) szabályozza. Hyperkoagulabilitás és bizonyos genetikai rendellenességek fokozzák a vérrögképződés kockázatát, míg a hemmalíliára vagy vérzési rendellenességekre példa a hemofília vagy a von Willebrand-kór.

Diagnózis és kezelés: PT/INR, aPTT, trombocitaszám és D-dimer vizsgálatok segítenek a koaguláció állapotának felmérésében; képalkotó vizsgálatokkal és laboratóriumi eredményekkel diagnosztizálható. Kezelések közé tartozik az antikoaguláns terápia (például heparin, LMWH, DOAC-ok, warfarin), antiplatelet szerek, trombolízis vagy szükség esetén sebészeti beavatkozás.