koagulációs

Koagulációs folyamat, vagy koaguláció, a vér alvadásának összetett, szabályozott folyamata, amely Sérülés esetén a vérzést megállítja és stabil vérrögöt hoz létre. A folyamat több sejtes és molekuláris elemből áll, elsősorban a vérlemezkéktől és a koagulációs faktoroktól.

Elsődleges hemostázis során az ér összeszűkül, és a sérült területen a vérlemezkék gyorsan adhéziót és aggregációt mutatnak, vékony dugót képezve. A másodlagos hemostázisban a koagulációs kaszkád aktiválódik: intrinzik és extrinszik útvonalak futnak be, de mindegyik a közös útvonal felé halad. A közös útvonalban alakul ki a trombin, amely fibrinogént fibrinné alakít, és a fibrinháló stabilizálja a vérrögöt.

Koagulációs faktorok többsége a májban képződik; sokan vitamin K-függők, például a II., VII., IX., X. fajta tényezők. A koagulációt kalciumionok és foszfolipidek is segítik. A környezet szabályozását anticoaguláns rendszerek végzik; patológiás állapotok esetén például túlzottan vagy elégtelenül alakulhat ki vérrögképződés vagy vérzékenység. A fibrinolízis során a plazmin bontja a fibrint, a vérrög fokozatosan feloldódik, ami lehetővé teszi a gyógyulást.

Klinikai vonatkozásokkal a koagulációs mechanizmus a sebészeti és belgyógyászati gyakorlat alapja. Véralvadási zavarok közé tartozhatnak a hemofíliák, a von Willebrand-betegség, vitamin K-hiány és májműködés okozta rendellenességek. Véralvadásgörbe vizsgálatokkal (például PT/INR, aPTT) értékelik a funkciót, és segítik a kezelés megtervezését, például antikoaguláns terápia esetén.