fibrinolízis

Fibrinolízis a szervezet fiziológiás folyamata, amely a vérrögök fibrinhálóját feloldja, ezzel megelőzve a túlzott thrombózist és elősegítve az ér lumenének megnyitását.

A folyamat mechanizmusa úgy zajlik, hogy a fibrin képződésétől kezdve a plazminogén aktíválódik plazminra a plazminogénaktivátorok hatására. A fő aktivátorok a szöveti plazminogénaktivátor (tPA) és az urokináz típusú plazminogénaktivátor (uPA). A plazmin fibrint bontja le, és fibrin degradációs termékek keletkeznek, köztük a D-dimer. A fibrinolízist szigorú inhibíciók szabályozzák: alfa2-antiplazmin gátolja a plazmin hatását, míg a plazminogénaktivátor-inhibitorok (PAI-1, PAI-2) csökkentik a aktivátorok működését.

A fibrinolízis fiziológiás módon kiegyensúlyozza a koagulációval járó törekvéstől függetlenül a vérrögök feloldását, megőrizve a véráramlás folyamatosságát a gyógyulás során. Kiegyensúlyozatlanság esetén különböző patológiás állapotok alakulhatnak ki: túlzott fibrinolízis vérzékenységet okozhat, míg csökkent fibrinolízis fokozott thrombusképződéshez vezethet.

Klinikai vonatkozásai közé tartozik a fibrinolízis terapeutikus alkalmazása akut ischaemiás események esetén. Rekombináns tPA-alapú készítményekkel, például alteplázzal vagy más aktivátorokkal (tenektepláz, streptokináz) végeznek gyors oldást trombusokra. Indikációk között szerepel akut ischaemiás stroke, ST-elevationes myocardialis infarktus és nagy kockázatú tüdőembolia; a kezelés vérzési kockázattal jár, ezért ellenjavallatait és kockázatait gondosan mérlegelik. A D-dimer a fibrinlebomlás jelzésére szolgáló laboratóriumi marker.