inhibíciók

Inhibíciók olyan folyamatok vagy anyagok, amelyek csökkentik vagy megakadályozzák egy reakció, válasz vagy funkció aktivitását. Előfordulhatnak különböző szinteken: molekuláris, sejtes, szervi, illetve szervezeti. Sokféle mechanizmust fednek le, a természetes szabályozástól a mesterséges beavatkozásokig.

Idegrendszeri és viselkedéses értelemben az inhibíció magában foglalja a neuronális gátlást, amelyet például GABA- vagy glicin neurotranszmitterek valósítanak meg. Gátló potenciálok (IPSP-ek) csökkentik a sejtek excitabilitását. Külön értelmezés a viselkedéses inhibíció, amely a viselkedés visszatartásának képességét írja le; fejlődésben jelentős szerepe van, és összefüggésbe hozható különböző pszichológiai állapotokkal.

Enzimek működését és gyógyszereket tekintve az inhibíciók szabályozzák a metabolikus útvonalakat. Működésük szerint lehetnek visszafordíthatóak vagy visszavonhatatlanok, és megkülönböztethetőek kompetitív, nemkompetitív, unkompetitív vagy kevert típusúak. A gátlók gyakran alkalmazott eszközök a laboratóriumi kutatásokban és a klinikumban: például enzimgátlók vagy receptorok gátlói.

A genetikai és sejtszintű szabályozásban az inhibíciók a génexpresszió olyan mechanizmusait érintik, mint az RNS-interferencia vagy antiszensz oligonukleotidok. E mechanizmusok fontosak a sejtélettan és a terápiás megoldások fejlesztése szempontjából.

A mérésekben gyakori paraméterek közé tartozik az IC50, Ki és egyéb inhibitormértékek, amelyek meghatározzák, hogy adott inhibitor milyen hatékonysággal gátolja a célszerv működését.