plateletákat

A vérlemezkék (thrombocyták), köznyelvi nevük plateleták, kisméretű, mag nélküli sejtes fragmentumok, amelyek a csontvelőben megtermelődő megakariocitákból származnak. Átlagos méretük 2–3 μm, keringésük 7–10 nap, és a lépben is jelen vannak; élettartamuk végén eltávolodnak a szervezetből.

Felépítésük és tartalmuk: a vérlemezkék mag nélküli sejtek, amelyek alfa és dense granulumokat tartalmaznak. Alfa granulumokban olyan von Willebrand faktor és fibrinogén található, amelyek segítik az érkábelezést, míg dense granulumok ADP-t, ATP-t, Ca2+-t és szerotonint tárolnak, és gyorsan felszabadulnak sérüléskor.

Fő feladatuk a primer hemostasis elősegítése. Sérülés esetén adhéziót kezdeményeznek a sérült érszövethöz a von Willebrand faktor közreműködésével, aktiválódnak, granulumtartalmukat kibocsátják, és a fibrinogént keresztkapocsként használva összekapcsolódnak a GPIIb/IIIa receptorokon keresztül; ennek eredményeként vérlemezkepuff keletkezik. Ezután követi a koagulációs kaszkád és a fibrin háló stabilizálása.

Termelés és szabályozás: a vérlemezkék a csontvelőben keletkező megakariocytákból származnak. A legfontosabb szabályozó a thrombopoietin (TPO), amelyet a máj és a vesék termelnek; ezt a receptor MPL aktiválása fokozza.

Klinikai vonatkozások: a normál ellátottság általában 150 000–450 000/μL. Alacsony szám trombocitopénia miatt fokozott vérzés lép fel, magas szám pedig fokozott vérrögképződés kockázatával jár. Diagnózisban CBC és platelet funkciós vizsgálatok, szükség esetén pedig további hematológiai vizsgálatok történhetnek. Kezelése függ az okoktól, például súlyos vérzés esetén platelettranszfúzió, míg egyes állapotokban antiplatelet terápia vagy thrombopoietin receptor agonisták alkalmazhatók.