rasterizációt

Rasterizáció egy számítógépes grafikai folyamat, amely egy vektoros vagy geometriai primitívek halmazát rasterképpé, azaz pixelek sorozatává alakítja, hogy megjelenítő eszközökön látható legyen. 2D és 3D rendszerekben egyaránt alapvető szerepet játszik, különösen a valós idejű grafika területén.

3D kontextusban a rasterizáció a modell- és világkoordinátákból a képernyőn használható koordinátákba történő transzformálást, clippinget a nézet frustumához, perspektív osztást és viewport-transzformációt foglalja magában. Ezt követően a primitívek (általában háromszögek) rasterizálódnak: megállapítjuk, mely pixelek esnek a primitív lefedési területére, és minden lefedett pixelt fragmenként kezelünk. A fragmentumokhoz attribútumokat rendelünk (például szín, textúra koordináták, mélység) és ezek interpolálásával készülnek fel a végső adatok.

A rasterizáció során a fragmentumok végső színeket kapnak például textúrázás és árnyékolás révén, amit gyakran fragment shader végrehajtása követ. A mélységi teszt (depth test) segít meghatározni, hogy mely fragmentumok legyenek láthatóak, a mélységi buffer (z-buffer) pedig a láthatóságot kezeli. Szöveges és felületi adatokról beszélünk, amikor az attribútumok interpolációval a primitív belsejében eljutnak a fragmentumhoz.

Előnyei közé tartozik a gyorsaság és a hardverközpontú megvalósíthatóság, amiReal-time alkalmazásokhoz ideálissá teszi. Korlátai közé sorolható az aliasing és a részleges láthatóságproblémák, amelyek anti-aliasing technikákkal csökkenthetők (például MSAA, FXAA). A rasterizációt gyakran összevetik a ray tracinggel; a rasterizáció gyorsabb valós idejű megjelenítésre, míg a ray tracing részletgazdagabb világítást adhat, gyakran hibrid rendszerekben kombinálva használják.

Alkalmazási területei közé tartozik a videojátékok, interaktív vizualizációk és tipográfiás megjelenítés, ahol a kimenet raszterkép a kijelző felbontásának megfelelő.