textúrázás

Textúrázás a 3D modellek felületére 2D képek vagy procedurális mintázatok hozzárendelésének folyamata, amely részletgazdag megjelenést biztosít a geometriát növelése nélkül. A textúrázás célja a felületek szín- és anyagjellemzőinek meghatározása, mintázatok és fényvisszaverődés effektusok megteremtése.

Az illesztés alapja a felület UV-koordinátáinak használata: a 3D geometria és egy 2D textúra térképe kapcsolódik össze. Gyakori módszerek közé tartozik az UV-mapping, a projekciós textúrázás és a procedurális textúrázás, amely algoritmusokkal generál mintákat a felületen. A textúrákat gyakran atlaszokba szerkesztik, hogy több felületet egyetlen képpel kezeljenek.

A legfontosabb textúratípusok közé tartoznak a diffúz (albedo) vagy alapszín map, a normál map a felület irányainak megadására, a magasság vagy displacement map a domborulatok jelzésére, a roughness és metallic mapok pedig a fénykezelés fizikai paramétereit írják le; továbbá az ambient occlusion és emissive mapok a sötétedés és önfenntartó fényhatások részleteit adják meg.

Modern textúrázási munkafolyamatok gyakran Physically Based Rendering (PBR) keretrendszert alkalmaznak. A textúrák ezt a fizikai tulajdonságokat írják le (például metallic-roughness vagy specular-glossiness workflow), és gyakran lineáris vagy sRGB kontextusban tárolják őket. A textúrák méretaránya, az ismétlődés (tiling), a mipmap-szintek és a szűrés, valamint az adattárolás (atlaszokban történő csomagolás) jelentősen befolyásolják a teljesítményt és a vizuális minőséget.

Kihívások közé tartozik a szeparált varrások, a szegélyeknél megjelenő sávosodás és a memóriaigény. Enyhítésükre szolgálnak a textúra atlaszok, a mipmapping, tömörítés és a streaming. Gyakran használt eszközök közé tartozik a Blender, a Substance Painter és a 3ds Max.