memóriaigény

Memóriaigény, vagy memóriahasználat, azt jelenti, hogy mekkora memória-területet igényel egy program vagy adathalmaz a futása során. Ez magában foglalja a tényleges RAM-felhasználást és a virtuális memória által lefoglalt területet is. A memóriaigényet befolyásolják többek között az adatok mérete, az adatszerkezetek és az algoritmusok hatékonysága, a használt programozási nyelv és futtatókörnyezet által nyújtott többlet-felhasználás, valamint a memória-kezelési politika, például a gyorsítótárak és a szemétgyűjtés.

A memóriaigény két fontos dimenziója a csúcs memóriaigény és a stabil vagy hosszú távú memóriaigény. A csúcs memóriaigény a futás során elért legnagyobb memória-mennyiség, amelyet általában a rendszernek ki kell tudnia szolgálnia. A stabil memóriaigény pedig a futás hosszabb részében fennálló, viszonylag állandó memória-követelmény. Ezt gyakran memória-lábnyomként is említik.

Mérés szempontjából gyakori a helyfoglalás megkülönböztetése RSS (résidens készlet mérete) és a virtuális memória (VMS). Az értékek bájtban, kilobájtban, megabájtban vagy gigabájtban jelennek meg platformtól függően. A memóriaigényről szóló beszámolókban mindig figyelembe vesznek egyéb, háttérben futó folyamatok által elfoglalt területet is.

Fontos ezért a memóriaigény elemzése a teljesítmény és a skálázhatóság megértéséhez, és a hardverigény előrejelzéséhez. Ez különösen lényeges beágyazott rendszerekben, mobilalkalmazásokban és szerveroldali szolgáltatásoknál.

Optimalizálási megközelítések közé tartozik a hatékony adatszerkezetek választása, adatfolyam-alapú ( streaming) feldolgozás, lazított betöltés, adatok tömörítése, külső memóriában történő tárolás, memória-újrafelhasználás és profilozás eszközökkel.