orrnyálkahártyán

Orrnyálkahártya, vagy orrnyálkahártya, a légzőrendszer része, amely az orrüreget és a paranasalis üregeket borítja. Feladatai közé tartozik a belélegzett levegő felmelegítése és nedvesítése, a részecsék és mikroorganizmusok megkötése, valamint a veleszületett és adaptív immunitás támogatása. A nyálkahártya a felső légutak legnagyobb kiterjedésű nyálkahártyáját képezi.

Struktúrája: a burkoló hám általában pszeudostratifikált ciliált hám goblet-sejtekkel, melyek nyálkát termelnek. Alatta elhelyezkedik a lamina propria, benne gazdag vérellátású és mirigyekkel ellátott kötőszövet. A cilizált hám és a nyálka együtt biztosítják a mucociliaris clearance nevű mechanizmust: a csillók mozgásukkal a nyálkát a garat felé vezetik, megkönnyítve a külföldi részecskék eltávolítását.

Funkciók és képességek: a nyálkahártya megvédi a légutakat a kórokozóktól, a nyálkahártya felszínén található immunsejtek és antitestek segítik a védekezést, és részt vesznek az adott körülményhez alkalmazkodó gyulladásos válaszokban. A felső orrnyálkahártya része a szaglóhám, amely a szagló receptorokat tartalmazza és az illatanyagok érzékelését lehetővé teszi.

Kórképek: az orrnyálkahártya gyulladása, azaz rhinitis, többféle okból alakulhat ki: allergiás vagy infekciós (például megfázás) rhinitis, illetve vasomotoros rhinitis. Krónikus gyulladás esetén krónikus rhinosinusitis és esetenként polypusok is előfordulhatnak, amelyek az orrjáratok elzáródását okozhatják.

Diagnózis és kezelés: a diagnózist értékelő vizsgálatok közé tartozik az orr endoszkópos ellenőrzése és képalkotó vizsgálat (CT), szükség esetén mintavétel. Kezelésében elengedő az irritáló tényezők kerülése, valamint intranasalis kortikoszteroidok, antihisztaminok és sóoldatos orröblítés alkalmazása; súlyos vagy krónikus esetekben más gyógyszeres vagy sebészeti megközelítések is szóba jöhetnek.