szaglóhám

Szaglóhám, vagy olfactorius hám, a szaglórendszer első összetevője az emberi orrüreg felső részének nyálkahártyájában. A szaglóterület a felső nazális üreg nyálkahártyájában található, közel a lamina cribrosa környékéhez. A hám egy pszeudostratifikált oszlopos sejtréteg, amely három fő sejttípust tartalmaz: szaglóreceptor neuronokat, támasztó (sustentacular) sejteket és basalis sejteket. A szaglóreceptor neuronok bipoláris neuronok, dendritjeik a nyálkahártya felszínéhez érnek, és szaglócsillóik végződnek a nyálkahártyában. A lamina propria-ban Bowman's-mirigyek találhatók, melyek mucuszt termelnek, hogy feloldják az illatanyagokat és elősegítsék a szaglást.

A szaglóreceptorok receptorai illatanyagokra válnak érzékennyé, és kötődésük jelátviteli útvonalat indít el: G-protein Golf aktiválódik, amely affectálja az adenilát-cikláz III-at, nő a cAMP-szint, megnyílnak a ciklikus natív ioncsatornák, Ca2+ beáramlás történik, és a sejt depolarizálódik. A depolarizációval aktivált neuronok axonjai a lamina cribrosa-n át a szaglóagyságba (bulbus olfactorius) vezetnek, ahol glomerulusokban szinaptizálnak a mitral- és tufted sejtekkel. Innen az idegi információ a központi szaglóközpontokba jut, és a periférián rögzül.

A szaglóhám folyamatos regenerációját basalis sejtek biztosítják, amelyekből idővel új szaglóreceptor neuronok differenciálódnak. A ciklus általában néhány hét alatt lezajlik, így a hám képes részben regenerálni a sérült vagy elöregedett sejteket. Elégtelen illatérzékelés esetén különböző okok, például nyálkahártya gyulladások vagy sérülések szerepelhetnek a háttérben.

---