endoszkópos

Endoszkópos megközelítés olyan orvosi technika, amely endoszkóp nevű, fényt és képet adó hosszú csövet használ a test belső üregeinek vizsgálatára, megtekintésére és gyakran beavatkozások végzésére. Az eljárásokat széles körben használják diagnosztikai és terapeutikus célokra, különböző szakterületeken belül.

A leggyakoribb diagnosztikus eljárások közé tartozik a gasztroszkópia (gyomor vizsgálata), kolonoszkópia (vastagbél vizsgálata), esophagoszkópia (nyelőcső vizsgálata), bronchoszkópia (felső légutak és tüdő vizsgálata), cisztoszkópia (hólyag vizsgálata) és hysteroszkópia (méh ürege). Fejlettebb technikák közé tartozik az endoszkópos ultrahang, az EUS, valamint az ERCP, amely a hasnyálmirigy- és epeutak feltárását szolgálja. Az endoszkópos eljárások gyakran kiegészülnek képalkotó technikákkal és bioptikus mintavétellel.

Terápiás beavatkozások közé tartozik a polypectomia (polipok eltávolítása), életképes eszközökkel végzett rekonstrukciók és dilatációk, stentelés a szűkületek megnyitásához, végzett koaguláció vagy thermális kezelés a vérzések kontrollálására, idegen testek eltávolítása és szövettani mintavétel. Bizonyos esetekben endoszkópos terápiát alkalmaznak epeút- vagy légúti problémák kezelésére, vagy a gyomor-bél traktusban történő hegszövet vagy a nyílások átalakítására.

Műszerek és folyamatok között helyet kap az endoszkóp világszínvonalú megvilágítása, videó- vagy optikai képességei, és a szabad kezű vagy robotizált segédeszközök kombinációja. A beavatkozások általában járóbeteg vagy kórházi környezetben történnek, széles körben igénylik alapos előzetes értékelést, steril technikát és megfelelő monitorozást. A végzett eljárások során kockázatokkal járó szövődmények előfordulhatnak, például vérzés, perforáció vagy fertőzés, és a beteg egyéni állapotától függően mérlegelnek kontraindikációkat és szükség esetén nyugtató- vagy altatásos kezelést. A modern endoszkópia folyamatos fejlődésében a biztonságosabb technikák és nagyobb beavatkozási lehetőségek jelentik a fő irányt.