mérgezés

Mérgezés olyan állapot, amelyet mérgező anyagok szervezetbe jutása vagy érintkezése okoz. Az expozíció lehet lenyelés, belélegzés, bőrön vagy nyálkahártyán történő felszívódás, illetve injektálás. A tünetek súlyossága és az érintett anyagtól függően változik.

Gyakori források közé tartoznak a háztartási vegyszerek és tisztítószerek, a gyógyszerek véletlen vagy szándékos túladagolása, alkoholfogyasztás, növényvédő szerek, valamint nehézfémek (ólom, higany), arzén, és egyes gombák vagy rovarölőszerek; kábítószerek is okozhatnak mérgezést.

Tünetek skálája széles: általános panaszok (gyengeség, hányinger, hányás, szédülés), tudatzavar, ájulás, légzési nehézség, görcsök vagy kóma. Bizonyos mérgezésekre jellemzők lehetnek specifikus tünetek.

Diagnózis és kezelés: a pontos anamnézis és fizikális vizsgálat, valamint laboratóriumi és toxikológiai vizsgálatok segítik a diagnózist. Kezelés: az expozíció megszüntetése és a mérgezés súlyosságának csökkentése, a támogató ellátás biztosítása. Fontos lépések: eltávolítani a forrást, szükség esetén decontamináció (pl. aktív szén adása) a toxin jellegétől függően. Bizonyos mérgezésekre antidótum adható: paracetamol-mérgezés esetén N-acetilcisztein, opioidok esetén naloxon, metanol vagy etilén-glikol mérgezés esetén fomepizol, organofoszfát mérgezés esetén atropin és pralidoxim; nehézfém-mérgezés esetén cheláció.

Megelőzés és kimenetel: a gyors diagnózis és a megfelelő kezelés javítja a kimenetelt. Megelőzés: biztonságos tárolás, gyermekbiztonságos edények, világos címkézés és az alapvető információk ismerete a mérgezési központokról.