nehézfémmérgezés

nehézfémmérgezés

A nehézfémmérgezés a szervezetbe kerülő nagy mennyiségű nehézfém okozta toxikus hatások összessége. A nehézfémek olyan fémek, amelyek sűrűsége, atomtömege vagy rendszáma magas. Gyakran fordulnak elő a környezetben ipari kibocsátások, szennyezett élelmiszerek, ivóvíz vagy bizonyos kozmetikumok és gyógyszerek révén. A leggyakoribb nehézfémek, amelyek mérgezést okozhatnak, az ólom, a higany, a kadmium és az arzén.

A mérgezés tünetei nagymértékben függnek a nehézfém típusától, a szervezetbe jutott mennyiségtől és a szervezet egyéni érzékenységétől. Általános tünetek lehetnek a neurológiai problémák, mint például a fejfájás, a memóriazavarok, a koncentrációs nehézségek, valamint a perifériás neuropátia. Emésztőrendszeri panaszok is gyakoriak, beleértve a hányingert, a hányást és a hasmenést. Bizonyos nehézfémek vese- és májkárosodást, vérszegénységet, csontritkulást, valamint bőr- és légzőszervi problémákat is okozhatnak. A krónikus, alacsony szintű expozíció is jelentős egészségügyi kockázatot hordozhat.

A diagnózis általában vér- vagy vizeletvizsgálatokkal történik, amelyek kimutatják a nehézfémek jelenlétét a szervezetben. A kezelés célja a szervezetből való nehézfémmegkötő szerek (kelátképzők) alkalmazásával történő eltávolítása, valamint a tünetek enyhítése és a károsodott szervek funkcióinak helyreállítása. A megelőzés kulcsfontosságú, ami magában foglalja a potenciálisan szennyezett területek és élelmiszerek elkerülését, valamint a munkahelyi biztonsági előírások betartását.