horkolás

A horkolás az alvás közbeni hangos légzés, amely akkor keletkezik, amikor a felső légutak puha részei rezegnek belégzéskor. Gyakori jelenség, amelyet gyakran csak a társ alvását zavaró zajként észlelnek; előfordulása széles körben változik, és nem minden esetben jár komoly egészségügyi problémával. Súlyosabb formában előfordulhat együtt alvási apnoéval vagy más alvászavarral.

Az okok és kockázati tényezők között szerepel az orr- vagy torok elzáródása (például orrsövény görbülete, nyálkahártya-duzzanat), megnagyobbodott mandulák vagy adenoidok, elhízás, elhúzódó fekvés, alkoholfogyasztás, nyugtatók szedése és dohányzás. Életkor és nem is befolyásolja a kockázatot: gyakrabban fordul elő férfiaknál és idősebbeknél.

A horkolás és az alvási apnoe közti különbség fontos: a horkolás önmagában is zavarhatja a társ alvását és okozhat nappali fáradtságot, de az alvási apnoe időnként légzéskimaradásokat is okoz, amelyek hosszú távon kardiovaszkuláris kockázatokat jelenthetnek.

Diagnosis: az orvosi értékelés során felmérik a tüneteket és a kockázati tényezőket. Ha alvási apnoe gyanúja áll fenn, otthoni alvásvizsgálat vagy alváslaboratóriumi vizsgálat (poliszomnográfia) segíthet igazolni.

Kezelés és megelőzés: életmódváltás (testsúlycsökkentés, elegendő alvás, alkoholfogyasztás és nyugtatók kerülése, oldal alvás), orrdugulás kezelése, orrüreg nyitottságának javítása. Ha OSA igazolódik, CPAP-terápia vagy szájkészülék használata lehet hatékony; bizonyos esetekben sebészeti beavatkozások az anatómiai okok kezelése érdekében is szóba jöhet.

Ha horkolás mellett nappali fáradtság, koncentrációs zavar vagy éjszakai légzéskimaradások jelentkeznek, orvosi tanács kért legyen.