tüneteket

Tünetek alatt az egészségügyi ellátásban a beteg által közölt panaszos észlelések összességét értjük, amelyek egy lehetséges betegség vagy egészségi állapotváltozás jelzését szolgálják. A tünetek szubjektívak: a páciens mondja el, hogy fáj-e, mennyire és hol; míg a jelek (jelzések) olyan megfigyelhető vagy mérhető jellemzők, amelyeket az orvos vagy más szakember észlel a vizsgálat során, például láz, kiütés vagy markerek a laborban.

A tünetek gyakran kategorizálhatók időbeliség, minőség és összefüggések szerint. Lehetnek akut vagy krónikusak, előfordulhatnak epizódokban, vagy folyamatosak. A tünetek lokalizációja, jellege (éles, tompa, égő), intenzitása, időtartama és kapcsolódó panaszok (fáradtság, émelygés, szédülés) segítik a gyógyító orvos felállítani a lehetséges okokat és differenciál diagnózist.

A tünetek dokumentálása és értékelése alapvető része a beteg anamnézisének és fizikális vizsgálatának. A rendszeres kérdések – mikor kezdődött, mi kiváltotta vagy enyhíti, milyen mértékben befolyásolja a mindennapi életet – segítik a diagnózist és a kezelési döntéseket. Bizonyos tünetek vörös zászlók lehetnek: hirtelen jelentkező, erős mellkasi fájdalom; súlyos légszomj; hirtelen szédülés vagy eszméletvesztés; neurológiai tünetek. Tünetek önmagukban nem diagnózisok, hanem jelzések, amelyeket a vizsgálatokkal és a klinikai kontextussal együtt értelmeznek.