belégzéskor

Belégzéskor a légzési ciklus aktív fázisa, amely során a levegő a külső környezetből a tüdőbe áramlik. A belégzés fő mozgató izmai a diaphragma és a külső bordaközi izmok. Amikor a diaphragma lefelé mozdul, a mellkasüreg kitágul, a pleurális nyomás pedig negatívabbá válik. Ennek hatására az alveoláris nyomás a tüdőben lecsökken, és a levegő a külvilág nyomásával egyező vagy alacsonyabb nyomáson beáramlik a légutakba.

A nyugalmi belégzés általában aktív izommunka eredménye, míg a kilégzés inkább passzív folyamat a tüdő rugalmasságából adódó visszafutás miatt. Erőltetett vagy mély belégzésnél a segédizmok is bekapcsolódhatnak.

A belégzés szabályozását a légzőközpontok végzik a medulla oblongata és a pons területén. Kémiai receptorok, például a carotis és aorta chemoreceptorai érzékelik a vér CO2-, H+ és O2-szintjét, és ennek megfelelően módosítják a belégzés mélységét és ütemét. Emellett a testhelyzetre és egyéb szenzoros információkra adott visszacsatolások is befolyásolhatják a belégzés intenzitását.

A belégzés fontos a szervezet oxigénellátásához és a gázcsere megkezdéséhez az alveolusokban, ami alapvetően befolyásolja a vér oxigén- és széndioxid-összetételét.